ÜNNEP
Nem teszek mást, csak beollózom egy régi írásomat! Fogadd szeretettel, gyere és élvezd velünk az együttlét erejét, csodáját és átformáló hatását.
Nem történik itt semmi különleges, csupán teljesen átváltozunk, mint a fák évszakról évszakra! Ahogy levetik zöld, nyári, majd színes, őszi ruhájukat. Fehér, csillogó bundát öltenek. Ölts Te is ünnepi hangulatot Lelkedbe és ünnepelj belül, mely kívülre árad...a Másikra. Mosollyal és öleléssel!
„(2008)
A karácsonyról
Jön.
Itt van, már meg is érkezett.
Valahogy agyonnyom. Most komolyan!
Nem vágyom rá! Cseppet sem.
Akar a fene vásárolni, és azt nézni, hogy miképp örülsz annak az ajándéknak, amit muszájból szültem neked.
Amikor kibontod a csomagodat, és azt mondod, hogy de kedves.
Pedig legszívesebben azt mondanád te is, hogy ugyan mááá, a francnak vetted ezt meg, felesleges volt. Inkább költötted volna magadra. De nem, mi veszünk. Vásárolunk, turakszunk, furakszunk. Toljuk előre magunkat. Csak, hogy előrébb jussunk a sorban. Hogy előbb fizethessünk, hogy előbb ülhessünk a kocsiba és előbb araszolhassnuk, mint bárki más. Aztán, hogy előbb lássuk, azt, amit nem is akarunk látni…ahogy kinyitod a csomagot és már nem is igazán örülsz neki. Ezért rohanunk egész nap, és egész évben, sőt egész életünkben.
Te figyeljé’ má, ki’csávó!!!
Te valóban ezért rohansz egész évben?
Eszembe jut az az indiai történet, amikor a vasutat építették és a munkásokkal együtt, minden nap egy ember kiment és nézte őket, ahogy dolgoztak. Ő nem tett semmi mást, csak lefeküdt a fa alá, az árnyékba, és nézte őket, ahogy izzadnak. Délben megette a kevéske ebédjét és megitta a kevéske vizét. Semmi mást nem tett napokig, sőt hetekig. Mégis minden nap kiment és nézte, hogy jutnak előre a vasúttal.
Egyik nap odament hozzá az építésvezető, aki már régóta kiszúrta a férfit.
Odament és megkérdezte:
-Te miért nem csatlakozol? Van itt munka bőven! Gyere, dolgozz te is.
- Aztán minek dolgozzak én?
-Hát, hogy legyen pénzed.
-És mit tegyek én a pénzzel?
-Veszel belőle mindenféle szépet?
-Ugyan mit vennék? Nincs nekem szükségem azokra a dolgokra!
-Akkor összegyűjtöd a pénzt, ha nincs rá szükséged.
-És mire gyűjtsek? Mit tudok én azzal a sok pénzzel tenni, ha már sok lesz?
-Akkor már nem kell semmit tenned, egész életedben pihenhetsz kedvedre.
-No, hát ezt teszem most is, ezért kár pénzt keresnem- és azzal hanyatt feküdt és nézte tovább szótlanul a munkásokat.
Minek vegyek neked olyan csomagot, amit magad sem akarsz?
Ezért inkább mi leülünk, és együtt főzünk, együtt készülünk. Sírunk, nevetünk. Nekünk az ünnep arról szól, hogy kis, jelképes ajándékokat veszünk. Csak a meglepetés kedvéért.
Nem állunk sorba, nem tolockodunk a sor elejére.
Beszélgetünk az eladókkal és élvezzük, hogy nem sietünk.
Ez a mi ünnepünk.
A mi szeretet ünnepünk.
Most például közös „halászlé-főzés” készül.
Kint a bográcsban, együtt.
Én tanulok halászlét főzni…mert imádom, de elkészíteni még nem tudom.
A többiek meg diktálják, hogy mit tegyek bele, mit kavarjak, mit szeleteljek.
Közben borocskát iszogatunk, állunk kint a bográcsnál és büdösek leszünk, mint a fene.
De élvezzük egymás társaságát. Meg azt, hogy Márti sem kint főz, egyedül a konyhában.
Aztán, amikor már mindenki megízlelte a füst és a lé ízeit, akkor végre eszünk is.
És éneklünk egy dalt együtt, és megcsodáljuk, ahogy Zsófi énekli az „Esik eső, csecsereg…” című dalt és közben feltépi az összes ajándék csomagolását.
A Betty tutira mindenkit összetologat egy családi fotóra, a lányok húzzák a szájukat, hogy de minek ez.
Anyuka és Apuka csak csendben vannak…vannak velünk, együtt.
Én meg…
…én meg itt ülök és csorog a könnyem, mert csodás ez az ünnep.
…és csorog a nyálam is, mert már olyan régen ettem ilyen bográcsos halászlevet.
Tudom, hogy a te nyálad is folyik!
Lehet, hogy végre te is ilyen ünnepet szerveztél magadnak?”
Szeretettel várunk:
Judith & Csaba
70/629-5488 és 30/9969-900
Helyszín: Talizmán EZO centrum - I. ker. Krisztina krt.87-89; IV. em. (58-s kapucsengő)
Időpont: 2011-12-03 16 órától Belépő: 2.500,--/fő
